Mandalákról dióhéjban

A Mandala az ősi iniai szent nyelvből a szanszkritből származik. Jelentése kör, ív, körszelet, korong. Eredetét tekintve leginkább a buddhista, tibeti és indián kultúrához vezethető vissza, ahol ma is előszeretettel használják meditációs gyakorlatokhoz. A Mandala legtöbbször, de nem mindíg kör alakú területet jelent, amely egy középpontból indul ki. A Mandala az ember megvalósítható legmagasabb tudatállapotának a képi kifejeződése. Megmutatja , hogy az Univerzum miként jön létre, hogyan alakul át, miközben egységben marad önmagával és a nagy egyésszel. A Mandala közepe szimbolizálja a világ közepét. E pont soha soha nem mozog, de minden körülötte forog.
Jung, a Mandalát a gyógyulás és az átalakulás szimbólumaként értelmezte. Megmutatja amit a fizikai szavaink, gondolataink nem tudnak kifejezni, de jelen vannak bennünk, hatnak ránk és érezzük őket.